1934-ben született Marosszentimrén. Már édesapja és nagyapja is téglagyárban dolgozott. A család 1942-ben költözött Százhalombattára. Praczkó József először nyári diákmunkásként jelentkezett a százhalombattai téglagyárba.

Érettségi után felvették a Műszaki Egyetemre, de nem kezdhette el a tanulmányait, mert behívták sorkatonának. Miután leszerelt, a Téglagyárban helyezkedett el bérszámfejtőként, majd elődje nyugdíjba vonulását követően irodavezetővé nevezték kis.

1963-ban bízták meg a százhalombattai gyár vezetésével, 1968-ban pedig, amikor az érdi gyár igazgatója nyugdíjba vonult, annak az irányítását is átvette. A battai üzem abban az időszakban volt a legnyereségesebb, huszonhárom millió kisméretű téglát gyártottak évente. Nagy tervei voltak, szerette volna korszerűsíteni és összevonni a százhalombattai és érdi létesítményeket, növelni a termelést, de a vállalat másként döntött. A törökbálinti téglagyárat fejlesztették, Érden és Százhalombattán pedig csökkent, majd végképp megszűnt a termelést.

1997-ben, a törökbálinti téglagyár igazgatójaként vonult nyugdíjba, de ezt követően is gyakran keresték fel és kérték ki véleményét szakmai kérdésekben. 

Ha csak tehette, segített másokon. A város korai fejlődési szakaszában, amikor nagyon nehéz volt építőanyaghoz jutni, gondoskodott róla, hogy a battai építkezők számára mindig legyen tégla, de más területen is megmutatkozott erős lokálpatriotizmusa. A téglagyárban bekövetkezett leépítéseknél nem hagyta sorsukra az embereket, segített megoldást találni, hogy ne maradjanak munka és jövedelem nélkül. 

1971-től 1984-ig tanácstagként vett részt a város életében. A későbbiek folyamán a közéletben csak háttérszerepet vállalt, és annak ellenére, hogy gyakran szántak neki várospolitikai vezető pozíciót, sosem fogadta el. 

Közvetlensége, őszintesége, tisztessége miatt köztiszteletben állt, 2005-ben díszpolgári címmel tüntette ki az önkormányzat. 2008-ban hunyt el.