Sannazzaro története

„A Lomellina vidék legszebb tája” – így nevezte Sannazzarot és környékét egy 1847-es kiadású történelmi-földrajzi lexikon. Ha belegondolunk abba, hogy Lombardia és Piemonte tartományok területén viszonylag egyhangú sík vidék terül el, és ennek egy részét illették ilyen szavakkal, akkor nincs miért szégyenkeznünk lakóhelyünk fekvése miatt; igaz, hogy ez annak is köszönhető, hogy városunk a Po folyó egyik árvízi teraszán alakult ki, tehát kissé kiemelkedik a környezetéből.

Honnan is származik a „Sannazzaro” elnevezés?
Számos vita alakult ki a tudósok körében a Sannazzaro de Burgondi városnév kialakulásával kapcsolatban. Az elemzéshez a név két részét külön-külön kell megvizsgálnunk
Az egyik feltételezés szerint a Sannazzaro név a milánói mártír „Nazarius” nevét őrzi, aki, mint közismert, tanítványával „Celsus”-szal együtt az első században, Észak-Olaszországban a kereszténységet hirdette és meg is honosította. A városi Santi Nazzaro e Celso plébániatemplom mindmáig az ő nevüket őrzi az ereklyéikkel együtt. Ezt a feltételezést támasztja alá két császári okirat is – 982-ből illetve 1014-ből – melyek egyúttal elsőként említik településünket, mint a paviai San Salvatore kolostorhoz tartozó lomellina-vidéki birtokot, ahol Szent Nazarius kápolnája is fellelhető, s mely körül vélhetően kialakult a későbbi település.

Egy másik elmélet egy nemesi családnak, a „de Sancto Nazario” nemzedéknek tulajdonítja városunk nevének származását, tekintettel arra, hogy ez a családnév igen gyakran felbukkan különféle iratokban a XII-től a XIV. századig. Mások az elnevezés gyökerét a spanyol Salazar családnévre vezetik vissza, akik Itáliába az aragóniaiakat követték és közülük származott a neves nápolyi költő, Jacopo Sannazzaro is.

A „de Burgondi” vagy „de Burgondi” elnevezés eredete csak jóval későbbre, a XVI. század végére tehető, addig a térképeken, iratokban csupán a Sancto Nazario, S. Nazaro, San Nazzaro de Lumellina, San Nazaro de Pavia neveket találhatjuk meg. Az első hivatalos bizonyíték erre vonatkozóan egy 1863-as királyi nyilatkozatban található, ám a „de Burgondi” névhez hasonlóval már egy, a XII. századból származó közjegyzői okiratban is találkozunk a paviai Bergondi család lomellina-vidéki birtokait illetően (Bergondis, Bergondiorum).

A néphit azonban a „de Burgondi” elnevezést ahhoz az álarchoz köti, melyet mindmáig „Burgundo”-nak hívnak és eredete az ismert germán nemzetséghez kapcsolható, egy legenda révén, mely szerint egy VI. századi háború után, a mai Sannazzaro de’ Burgondi vidékén foglyul ejtett és germánföldre hurcolt rabok kiszabadítását egy Epifanio nevű paviai püspök ügyeskedte ki, visszajuttatva őket szülőföldjükre. E rabok hozhatták magukkal a közismert álarc ősét.
A XV. század elejéig a Lomellina-vidék a Visconti grófi család, majd ezt követően a milánói hercegség fennhatósága alá tartozott, s csak ezután, a század második felében került előbb a franciák, majd a spanyolok katonai irányítása alá. Ezt az időszakot gazdasági hanyatlás, nyomor, pestisjárványok tették szinte elviselhetetlenné, így a település lakossága az 1500-as évek elején regisztrált 2000 főről, 1650-re, a felére csökkent. 1706-ban azután a Savoia királyi család vette kezébe az irányítást a vidék felett s ez egyben a spanyol örökösödési háború végét is jelentette, melynek következtében megindult a fellendülés, számos ma is álló létesítmény született (pl. a városkapu, a San Pietro híd, a régi öntözőcsatorna, vagy a Pollone Palota), a város lélekszáma emelkedett, a kézművesség és a kisipar is virágzásnak indult. A 1796-tól, a napóleoni időszakban, a gyakran váltakozó hadi és politikai helyzetben a legjelentősebb változás az új polgárság felemelkedése volt, amely a mezőgazdaságban a kapitalista termelési mód térhódítását eredményezte.

A XIX. század folyamán a város megőrizte mezőgazdasági jellegét, az Olasz Királyság kialakulása egybeesett a környék első vasútvonalának megépítésével (1862), míg 1860-ban megépült a ma is létező kisdedóvó, majd 1890-ben az első általános iskola.
A vidék életében a legjelentősebb változást a XX. század hatvanas éveiben létesített kőolaj-finomító hozta.

Sannazzaro Százhalombattáról

Sannazzaro de’ Burgondi, a Paviai-járás egyik települése már ezeréves hagyománnyal büszkélkedhet. Az első emlékek a IX. századra utalnak. Azután 1466-ban a település a Malaspina család birtokává vált, és a XV. században már érezhető volt Milánó város hatása is. A Sforzák uralmát a XVI. században a franciák, majd a spanyolok vették át. A XVIII. sz. elején a Savoia uralom egyúttal a fejlődés útjára lépést is jelentette az 1600-as évek óta tartó hanyatlást követően. Ebben az időszakban alakul ki a város történelmi központja. A XVIII. sz. végétől a XIX. sz. elejéig tartó rövid napóleoni időszak után Sannazzaro ismét a Szárd Királyság uralma alá kerül, egészen Itália egyesítéséig. Ettől kezdve Sannazzaro egy jelentős mezőgazdasági – főleg rizstermesztő – területté válik, melyhez különféle kisipari tevékenységek is kötődnek. A XX. sz. hatvanas éveiben az ENI csoport fontos kőolajipari beruházása révén megváltozik, új elemekkel gazdagodik a város élete.

Az új sajátosságok és egyéb hasonlóságok keltették életre Sannazzaro és Százhalombatta együttműködését, amely az idő múlásával, új kezdeményezések révén egyre tartalmasabbá vált. A testvérvárosi szerződés aláírása 1992-ben történt meg, ezáltal Sannazzaro és Százhalombatta egyúttal egy baráti együttműködésre is megállapodást kötöttek. A hagyományosan szívélyes és baráti olasz-magyar kapcsolatrendszer ez által egy csodás kalanddal gazdagodott.
A fotókiállítás fontos állomása a két város testvéri kapcsolatának és jelentősége még nagyobbá válik azáltal, hogy egybeesik egy olyan nemzetközileg is kiemelkedő eseménnyel, mint a Summerfest. A kiállítás célja, hogy a látogatót jelképesen kézen fogva bemutassa Sannazzaro és környékének múltját és mindennapjait. A séta során keverednek egymással az elmúlt 60 esztendő és a sannazzaroi jelen történései, mindazon események, melyek a Po folyó mentén hosszan elterülő Lomellina vidék mezőgazdasági területét Európa egyik legjelentősebb kőolaj-feldolgozó központjává tették.

Akkor, amikor az egész világ nehéz pillanatokat él át, amikor a félelem és a halál hatja át mindennapjainkat, a földrajzilag ugyan távoli városaink között fennálló baráti és testvéri jelzések azok, melyek bizalmat és reményt táplálnak egy olyan jövő irányába, ahol a szeretet és a népek közötti kölcsönös tisztelet az emberi értékrendben mindig az első helyen lesz.

Sannazzaroi közmondás: „Egy igaz barát többet ér még egy földbirtoknál is!”

Osvaldo Barioni
Százhalombatta díszpolgára

Anna Ghibaudo
a Testvérvárosi Bizottság tanácsnoka