Cégünk fejlődése közel egyidős a tavaly születésnapját ünneplő Százhalombattával, azaz 40 éves. Városunkban már az őskorban is éltek emberek, a legkorábbi településre utaló nyomok az ötezer évvel ezelőtti újkőkorból (neolitikumból) származnak. A bronzkorban építették a város határán lévő Téglagyári völgy felett a tell-telepnél, azaz a Földvárnál a sáncot és a védelmi árkot. Ez kommunális szolgáltatásnak is nevezhető, hiszen az egész akkori népesség védelmére szolgált. A Hallstatt kultúra idejéből származó halomsírok ma is egybe forrnak városunk nevével.

Környékünkön a római korban Matrica néven katonai tábor és mellette polgári település virágzott. A gazdag emlékek közül, mint kommunális szolgáltatás említhető a római limesút (útépítés és fenntartás), valamint a fürdőépület (három meleg, egy langyos és két hideg vizű helyiséggel).
A honfoglalás után a mai Óváros helyén Százhalom, míg Dunafüreden Báté falu létezett évszázadokon át, egészen a XVI. század második feléig, amikor a török hódoltság idején pusztává vált. Minden valószínűséggel itt is megtalálhatók voltak a középkori kommunális szolgáltatások: utak fenntartása, mezőőr alkalmazása.

A XVII. század végi betelepítések után a szerbek és magyarok felvirágoztatták Százhalom falut. 1830-ban 338 magyar és 332 szerb származású lakost regisztráltak a népszámláláskor, ezt követően pedig 1903-tól a falut elnevezték Százhalombattának.

Az 1960-as évekig, az iparosítás kezdetéig kis település volt itt, a megélhetés fő forrását a mezőgazdaság, a kézművesipar, a halászat, a tégla- és malomipar, valamint a kereskedelem biztosította. A lakosság száma 1900-ban 1295 fő, 1949-ben 1522 fő, míg 1960-ban 2006 fő volt. Ebben az időszakban a kommunális szolgáltatások igen alacsony fokon álltak, kimerültek az útfenntartás, az alapvető oktatási és egészségügyi ellátások biztosításában, és egy-két szolgálati lakás fenntartásában.
Százhalombatta község életében sorsdöntő volt az 1958-as év, mivel ekkor döntött a kormány egy kőolaj-finomító és egy hőerőmű Százhalombattán történő felépítéséről. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat (DHV, ma: Dunamenti Erőmű Zrt.) és a Dunai Kőolajipari Vállalat (DKV, ma: MOL NyRt.) 1960-tól egymással párhuzamosan épült. A két nagyüzem gazdasági beruházása új lendületet adott a község fejlesztésének is. A munkát ekkor már a községi tanács irányította. 1960-ban megkezdődött a 760 lakásos DHV-DKV lakótelep beruházása, megfelelő infrastruktúrával. Az urbanizációval megnőtt a lakosság igénye, költségvetés tárgyát képezte a közvilágítás, a parkok fenntartása és a köztisztaság is. A nagyarányú gazdasági és lakóterületi fejlődés nyomán napirendre került Százhalombatta várossá szervezése. Ezt a címet a dinamikus fejlődés eredményeképpen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970. március 28-i hatállyal ki is nyilvánította. A várossá avató ünnepségre április 1-jén került sor. A községi tanács 1970 áprilisában városi tanáccsá alakult, s ez jogelődünk, a KKÜ életében nagy előrelépést jelentett.

Felhasznált irodalom:
Mitták Ferenc helytörténész: 30 éves a Szákom c. kiadvány
Fotó: Szép István