Nyolcgyermekes munkáscsaládban született Tapolcán 1941. március 27-én. Ő volt a legfiatalabb és a legszorgalmasabb a testvérek közül. 

Érettségi után társadalmi ösztöndíjjal vették fel a szegedi orvostudományi egyetemre. Kollégiumban lakott. Az egyetemen ismerte meg feleségét, akivel a szigorló évben házasodtak össze. 1965-ben summa cum laude eredménnyel diplomázott. 

Veszprém megyében, Ugodon vállalt körzeti állást, amelyhez öt község ellátása tartozott, felesége a pápai kórházban dolgozott. Közel három évig éltek ott, majd Komlóra kerültek, ahol Kovács László röntgen szakorvos. 

Tünde lányuk még Komlón kezdte el az első osztályt, de már Százhalombattán fejezte be. Jól érezték magukat a rendelőintézet kitűnő hangulatú, kollegiális munkaközösségében, barátságokat kötöttek, színházba, operába, koncertekre jártak a fővárosba. 

A rendszerváltás évében az MDF százhalombattai, érdi és diósdi szervezete felkereste a röntgen főorvost, hogy párton kívüliként jelölnék országgyűlési képviselőnek a 8. számú választókerületben. Tizenegy jelölt versengett a mandátumért, mindkét forduló az ő győzelmével zárult. 

A Parlamentben előbb a Környezetvédelmi Bizottságban dolgozott. Akkoriban vonták ki országunkból a szovjet csapatokat, amelyek jelentős környezetszennyezést hagytak maguk után. Képviselőtársaival terepbejárásokon vettek részt, és szakemberek bevonásával mérték fel a kárt. Többszöri kérésére került át az Egészségügyi Bizottságba, ahol már otthonosabban mozgott. Részese volt a gyógyszertári privatizáció, a tisztiorvosi szolgálat átalakítása, a körzeti orvosi praxisok magánosítása törvényi megalapozásának, a vállalkozó orvosi gyakorlat meghonosításának. Vonattal járt be a Parlamentbe, és nemegyszer késő éjszaka ért haza. Elkeserítették a pártja és személye ellen indított – legtöbbször nemtelen – támadások. A plenáris- és a szakbizottsági üléseken a viták általában veszekedésekké fajultak. Messzemenően tisztelete Antall József kormányfőt, és meggyászolta halálát. Elkeserítette pártjának szakadása, és elhatározta, helyt áll a választási ciklus végéig, de utána visszavonul a politikától.

1994 nyarán visszatért a százhalombattai Egészségügyi Intézménybe, megtanulta a hasi ultrahang vizsgálat technikáját. Szabadidejét családja körében, dunafüredi kertjükben töltötte, nagyon szerette volna megérni a boldog nyugdíjas kort, amely sajnos, nem adatott meg neki. Súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, és 2001. december 5-én végleg távozott az élők sorából. 

Számos állami elismerés mellett, még életében átvehette az önkormányzat Egészségünkért Díját 1997. március 15-én. A Százhalombatta Város Díszpolgára címet azonban már posztumusz kapta meg 2002. március 15-én.

Kitűnő röntgen főorvost, jó kollégát, jó kedélyű, örökké mosolygós embert, nemzetét szerető hazafit vesztett vele a város. Családja jó férjet, apát és nagyapát. Váratlan távozása ellenére küzdelmes, de szép élete volt.