1931-ben született Zalagyömörőn. 1950-ben kitűnően érettségizett a sümegi Kisfaludi Sándor Gimnáziumban, és még ebben az évben felvételt nyert a veszprémi vegyipari egyetemre. 1951-ben onnét kizárták, majd 1956-ban visszavették és 1960-ban vegyészmérnöki egyetemi végzettséget szerzett. A csepeli finomítóban helyezkedett el, ahol két évig három műszakban dolgozott, majd nappalos mérnök lett. 1963-ban került Százhalombattára, a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházása első ütemében három üzem tervezését irányította. Ezután másfél évig a Nehézipari Minisztériumban dolgozott, majd főtechnológus lett. Csaknem 20 üzem megindításában vett részt Százhalombattán. 1973-ban a DKV főmérnökévé, 1975-ben igazgatóvá, végül 1980-ban vezérigazgatóvá nevezték ki. 

Igazgatása alatt, 1984-ben készült el a katalitikus krakküzem (FCC), amely akkor világszínvonalat képviselt. Az egykori szocialista táborban elsőként épült ilyen gyár, amelyben nagyon egyszerűen összefoglalva a fűtőolajból többek között benzint és gázolajat állítottak elő. A beruházásnak köszönhetően megnövekedett a finomító tevékenységének gazdaságossága, és javult az előállított termékek minősége is

Munka mellett szerezte meg a petrolkémiai szakmérnök végzettséget és a műszaki doktori címet.
1991. évi nyugdíjba vonulását követően Teleki Pál unokájának elnöksége alatt a MOL Igazgatóságának tagja volt. 2004-ig tanácsadóként segítette a Termékelőállítás és Kereskedelem Divízió munkáját. 2007 májusában MOL Életpálya-elismeréssel tüntették ki. 

A város legnagyobb vállalatának vezetőjeként minden segítséget megadott Százhalombatta épüléséhez, fejlődéséhez, amit 1999-ben a legnagyobb kitüntetéssel, a díszpolgári címmel ismert el az önkormányzat. Az itt töltött évekre élete legszebb éveiként emlékszik vissza.