1934. augusztus 27-én született Trentoban, majd családjával Ferraraba költözött, ahol elektrotechnikusi végzettséget szerzett. Az iskola után 1959-ig a család kávézójában dolgozott, majd a ravennai ENI kőolajipari üzemben alkalmazták üzemeltetési elektrotechnikai műszerészként.

1963-ban Sannazzaroba költözött, ahol műszerészként vett részt a helyi kőolajfinomító felépítésében majd beüzemelésében. 1972 és 1973 között előbb a szardíniai Cagliariban működő SARAS-nál, majd a németországi, ingolstadti kőolajfinomító beüzemelésénél gyarapította szakmai tapasztalatait, mint elektronikai műszerészasszisztens. 1990-es nyugdíjazásáig a sannazzaroi kőolajfinomító üzemben dolgozott.

Nyugdíjasként is aktív maradt: a helyi szociális ellátás fejlesztésének szentelte szabadidejét. Önkéntesként tevékenykedett a a sannazzaroi vöröskeresztes szervezetben, de részt vett a városi idősek otthona alapításában is. 1987-től aktív kezdeményezője és lelkes ápolója Sannazzaro és Százhalombatta testvérvárosi kapcsolatának.

Részt vett az első hivatalos látogatásokon, amelyek 1988-ban, illetve 1992 januárjában zajlottak, s az akkori küldöttség tagjaként jelen volt a Testvérvárosi Szerződés ünnepélyes aláírásakor. Közvetlen, barátságos természetének, őszinte érdeklődésének és nyitottságának köszönhetően hamar szívükbe zárták a százhalombattaiak. Óriási megtiszteltetésnek tekintette, hogy 1996. március 15-én a város díszpolgára lett.