Az éppen kitálalt bográcsgulyás mellől – félbe hagyva az ünnepi étkezést – sietett mindenki, aki tudott az óvárosi bajba jutottakhoz. Az elmúlt időszak viharos időjárása miatt ugyanis, a Turul utcában megcsúszott a partoldal, ami veszélyeztette az ott élőket. Hogy a bajba jutottakat ne érje nagyobb baj, a Szákom Kft. kollektívájának egy része vezetői kérésre helyszínre sietett, segítve a kiköltözést/kiköltöztetést. Újságpapírba csomagolták a törékeny étkészleteket, vázákat, kocsira tették a nagy értékű holmikat, majd a lakóknak kijelölt helyre szállították az értékeket.

A baj csak akkor kezdődött, amikor az egyik ház tulajdonosa jelezte, hogy eltűnt egy 10 ezer eurót tartalmazó boríték. A segítőszándékú „csapat” tagjai egy pillanat alatt, érthetetlenül álltak a hatóság előtt felsorakoztatva. Bár a rendőr a helyzet és a sértett jelzése után szakszerűen járt el, még is megalázó volt számukra, hogy a ruházat átvizsgálása során bokáig letolt nadrágban mások előtt, mondvacsinált ok miatt megszégyenültek. Az eset után hamar visszasiettek az ünnepi asztalhoz, s kollégáiknak felháborodottan mesélték az esetet. Az esemény kedvüket szegte, így az ünneplést kettétörte a hercehurca. Emiatt volt, aki gyorsan hazament, de volt, aki szomorúan és mélységesen felháborodottan nézte végig a futballmérkőzéseket.

Röviddel azután, hogy munkavállalóink visszaértek a vállalati ünnepségre, a hatóság telefonon jelezte, hogy az eltűnt boríték, nem tűnt el, csak a tulajdonos nem tudta hirtelen, hová is rakta!?
A minden évben megrendezésre kerülő sportnap célja, hogy a szolgáltató munkatársai megmozgathassák fáradt izmaikat, hogy kötetlenül beszélgethessenek egymással, és a családtagok megismerhessék egymást. A „szákomos” dolgozók a hét napjaiból 6 napot a városlakók kényelméért dolgoznak, legyen az szemétszállítás, fűtés- vagy ivóvíz-szolgáltatás. A napi feladatok ellátása intenzív egyoldalú mozgást igényel, ezért a sportnapot mindig nagyon várják.
A családi délután nem várt eseménye a hangulatot nagyban befolyásolta. A sportnapon belül szoktak megemlékezni a munkabaleset során elhunyt fiatal munkatársra, akinek emlékére hozták létre a focimérkőzésen elnyerhető vándorkupát.
A mérkőzések ettől függetlenül rendben lezajlottak, a férfiak rúgták a bőrt, a családtagok pedig különböző szabadtéri sportot próbálhattak ki, vagy szurkolhattak.

A 250 főre kitűnő bográcsgulyás és sertéspörkölt készült, Valkai György és Böcskei Sándor közreműködésével. A gyermekek kifulladásig ugrálhattak a légvárakban, a csúszdán pedig a bátrabb szülők is lecsúszhattak. A részlegek közötti focimecset a közmű csapat nyerte, míg a „szákom” válogatottat kihívó női csapat, a barátságos mérkőzésen „elvérzett”. Játékuk nagy élményt nyújtott a szurkolóknak is, s ezt követően a nézők megszavazták a legjobb „szákomos” játékost, Simon Miklóst és a legjobb kapust, Skobrák Gábort. Mindkét munkavállaló, a „csövek nagymestere”, hiszen vízvezeték szerelők.

Az egész kollektívára jellemző az önzetlen odaadás, legyen az egyszerű kukát ürítő, vagy parkot gondozó ember, egyet ne felejtsünk el. Mindenkinek van önérzete!
Az esemény a munkavállalói érdekképviseletet és a cég vezetését is felháborítja.
A becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt. Annak az egyértelmű tudása, hogy mi a helyes a szerepünkben, a magatartásban, a kapcsolatokban. Becsületességgel nincs mesterkéltség, vagy képmutatás, ami esetleg zavarodottságot, bizalmatlanságot teremthet másokban. A becsületesség az igazi tükör.
Az eset újból azt bizonyítja, hogy mások felelőtlensége miatt feldolgozatlan, vagy nehezen feldolgozható, felesleges, de annál emlékezetesebb pillanatokat szerzünk egymásnak.

Ezek után megkérdőjelezhető, érdemes-e a bajba jutottnak segíteni? Elgondolkodtató a kérdés, de munkavállalóink akkor is mentek segíteni, amikor azt nem utasításba kapták, hanem hagyatkoztak segítőkészségükre. A megalázás, a mások becsületébe tiprás mértékéhez viszonyítva, kérjük az érintett személyt, hogy levélben, az érintett munkavállalóink felé tegye meg a bocsánatkérését.