A Fejér megyei Csókakőn született 1936. október 18-án. Apja földművesként és bányászként dolgozott, a családban hat gyerek nevelkedett. Korán elkerült a szülői háztól. Apja a községi Nemzeti Paraszt Párt elnökeként kapcsolatba került Veres Péter országos elnökkel, aki segített abban, hogy Szekeres József a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) kollégiumába kerüljön Székesfehérvárra. Az építőipari középiskola befejezése után felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Építőipari és Közlekedési Műszaki Karára.

Az egyetem elvégzése után a 26. számú Állami Építőipari Vállalatnál helyezkedett el, 1960 augusztusában érkezett Százhalombattára, ahol a vasútállomáson, két nagyméretű honvédségi sátor felverésével elkezdődött a felvonulás a Dunamenti Hőerőmű, Magyarország akkori legnagyobb ipari beruházása építéséhez. 

Az erőmű főépületeinek építésvezetőjeként nagy létszámú műszaki szervezetet és több száz munkást irányított. Hatalmas, embert próbáló munkájuk szinte éjjel-nappal folyt, ő maga hajnaltól késő estig dolgozott. 1963-ban elindult a Dunamenti Hőerőmű első ötven megawattos blokkja. Szekeres József az építkezés első ütemének befejezésekor elnyerte a Nehézipar Kiváló Dolgozója Kitüntetést. 

1972 szeptemberében a Pest megyei politikai és állami vezetés felkérte, hogy vállalja el az akkor még valódi városnak nem nevezhető település irányítását. Megválasztották a Városi Tanács elnökének. 
Százhalombatta ekkor még a községi jellemzőket hordozta magán laza, széttöredezett településszerkezetével, a szinte különálló Óvárossal, a kimondottan üdülő jellegű Dunafüreddel és az épülő új városrésszel. Az új tanácselnök feladata az egységes településszerkezet kialakítása, az alap és középszintű ellátórendszerek kiépítése, megszervezése volt. Erre kellett alkalmassá tenni a közműrendszert és a lélekszám növekedésével párhuzamosan az igazgatási rendszert. 

A rendezési terveket 1976-ra fogadták el, és ettől kezdve tervszerűen folytatódott a városépítő munka, Szekeres József sokféle és szerteágazó tanácselnöki tevékenysége legfontosabb részének a pénzügyi feltételek megteremtését és a városépítés szervezését tekintette. 

Jó kapcsolatokat alakított ki a Dunai Kőolajipari Vállalat vezetőivel, dr. Simon Pál és Rátosi Ernő igazgatókkal, valamint Csenterics Sándor volt nehézipari miniszterhelyettessel, a Dunamenti Hőerőmű vezetőjével. 

Időközben elkezdődött a középfokú ellátást biztosító nagylétesítmények építésének előkészítése és megvalósítása is. 

Elsőként a tizenhét munkahelyes szakorvosi rendelőintézet valósult meg. Ezért valóságos harcot kellett vívnia a tanácselnöknek, ugyanis az akkor még csak öt-hatezer fős városra hivatkozva a megyei tervező szervek csak hét szakorvosi helyet javasoltak. Végül sikerült bebizonyítani, hogy a város lélekszáma rohamosan nő, és két-három év múlva eléri a tizenötezer főt. A működési és beruházási keretek évről évre nőttek, és a már nagy kapacitással működő ipari nagyüzemek segítségnyújtása is egyre szélesebb körűvé vált.

Elkezdődhetett a városközpont, a művelődési ház és könyvtár, a szakközépiskola, a párt és tanácsház, az áruház, a posta, a sporttelep és a strand tervezése és előkészítése. Megkezdődtek a tárgyalások a kenyérgyár építéséről is. 

Szekeres József jól kamatoztatta az erőműépítés idején kialakított tervezői és kivitelezői kapcsolatait. Az egyre növekvő vállalati igények miatt évente százötven-kétszáz lakást adtak át Százhalombattán, de olyan esztendő is akadt, amikor háromszázat. Abban, hogy mindig rendelkezésre álltak a megfelelő kapacitások, komoly szerepe volt korábbi egyetemi társainak a főhatóságoknál, a minisztériumokban, valamint jó kapcsolatainak az építő-kivitelező vállalatokkal. Korábbi vállalati igazgatója, Bondor József építésügyi miniszter támogatásával országos tervpályázatot írtak ki a városközpont kialakítására. A beérkezett két pályamű megalapozta a további tervezést és előkészítést.

A tervezéskor és kivitelezéskor magasra tették a mércét: a cél olyan épületek létrehozása volt, amelyek technikai megoldásaikban akár ötven év elmúltával is megállják a helyüket. Az elképzelést a sokrétű és sokféle segítségnek köszönhetően sikerült megvalósítani. Megépültek a városközpont fő épületei, a művelődési ház, a tanács- és pártház, a strand és a sporttelep, 1987-ben a szakközépiskola. 
Az új városrész kiépülésével párhuzamosan korszerűsítették az óvárosi ellátórendszert. Kiépült a közmű- és úthálózat, orvosi rendelő, kultúrház létesült. Hasonló változáson ment át Dunafüred. 

Közműlefedettsége szinte teljessé vált, úthálózata megújult, új üzletek és – a strand mellett – vendéglátóhelyek létesültek. Megépült a Dunafüredet lezáró lakássor, aminek városképi szempontból volt jelentősége. Elkészült a Nyugati és Déli lakónegyed, a Pannónia városrész, a „Záró” program, a lakónegyedekhez kapcsolódó alapfokú létesítményekkel, bölcsődével, óvodákkal, iskolával és kereskedelmi létesítményekkel. Százhalombatta 1990-re mind infrastruktúráját, mind szerkezetét tekintve valódi várossá vált. Az itt élők szinte az élet minden területén színvonalas ellátáshoz jutottak. 
Szekeres József a városépítésben szeretettel, becsvággyal és önzetlenül dolgozott. Harminc éves tevékenysége elismeréseként 2006-ban a Város Díszpolgára címet adományozta részére az önkormányzat. 

Részese volt a XX. század szinte minden jelentős politikai változásának. Gyermekként élte meg a második világháborút, diákként a NÉKOSZ demokratikus intézményrendszerének virágzását és 1949-es megszüntetését, egyetemistaként szerepet vállalt az 1956-os forradalomban, később pedig az ezt követő politikai és gazdasági reformokban. Legvégül, 1990-ben zökkenőmentesen vezényelte le a rendszerváltás folyamatát Százhalombattán, és 1990. október 20-án átadta a városháza kulcsát Vezér Mihály polgármesternek, biztosítva a továbbfejlődés minden feltételét. 

Az önkormányzat tisztelete jeléül Szekeres Józsefről nevezte el a 2010-ben átadott új rendezvényközpontot Százhalombattán.